Aki tudomást szerzett sikerünkről az OTP Bankkal szemben jogosan teheti fel a kérdést, hogy az előző posztban ismertetett bírói döntés milyen változásokat hozhat az eladósodott lakosság életében, vagy az ország gazdaságára nézve.

Ha egészen őszinte akarok lenni nem tudom, de azért van némi elképzelésem, ami egyenlőre közelebb áll a fantasztikumhoz, mint a reális jövőképhez. Remélhetőleg nem sokáig marad így. 

Azért érdemes lehet átgondolni. Feltételezzük tehát, hogy belátható időn belül nem csak jelentéktelen számú szerződésre, hanem az összes fennálló és felmondott hitelre érvényes döntés születik, mely alapján a kamatok és törlesztőrészletek nagy arányban lecsökkennek.

Ennek mértékét laikusként nehéz meghatározni, de a rendelkezésemre álló adatok alapján úgy gondolom, hogy átlagosan 3-4%-os csökkenés feltételezhető az ügyleti kamatokban, ez pedig 40%-ban mérsékelheti a törlesztőrészleteket. Egyszerűbben, aki most fizet havi 100eFt-ot, az csak 60eFt-ot kell fizessen ezután.

Jól fizető adósoknál ez a korábban befizetett összegek - természetesen kamattal megnövelt - jóváírását, vagy visszafizetését jelentheti visszamenőleg idáig 4,5 évre. Ez eléképesztően hatalmas összeg. Olyan sok pénz amiről egy ilyen poszt keretein belül beszélni is értelmetlen, hiszen képtelenek vagyunk felfogni mi, akik néhány tízezres tételekben szoktunk gondolkodni. A nagyságrend az ország egy havi költségvetésének felel meg. Ha ekkora pénztömeg visszakerül a lakossághoz, esetleg cégekhez, önkormányzatokhoz, az olyan lökést ad a gazdaságunknak, ami komoly hatást gyakorol. Arról nem is beszélve, hogy az eddig felmondott bő 100.000 hitel egy -remélem jelentős- része újból érvényes, fizethető köcsönné válik. Az állami segítség kizárólag a maradék hitelre kell korlátozódjon.

További következmény, hogy a bankoknak - mivel  valamiből meg kell élni - el kell kezdeni hitelezni. Már nem lesz elég a nyereségükhöz évtizedeken át a korábban felhalmozott kölcsönökön keresztül ügyfeleiken élősködni. Lehet, néhánynak nem sikerül a túlélés. Ők tönkre fognak menni, de inkább ők, mint az ügyfeleik. Nem elsősorban azért, mert így helyes, emberséges, vagy kívánatos, hanem mert így törvényes. A bank is csak egy jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság. Egy cég. Csak idő kérdése, hogy mikor megy tönkre, vonul ki, vagy szűnik meg egyéb módon. Alapvető, hogy semmi nem tart örökké.

Ezúton azért szeretném nekik jelezni, hogy van értelme ebben az országban tevékenykedni, csak ezután más feltételekkel. Legyenek kedvesek velünk is úgy viselkedni, mint otthon, vagy jobban.

Most nem szeretnék belemenni a kormányok, hatóságok, közjegyzők és banki vezetők felelősségébe. Azt hiszem, hogy még nem késő a helyzetet rendezni és egy élhető országban már nem is olyan fontos felelősöket keresni. Ez csak szociológia. Nagyon radikális elképzelések vannak születőben és komoly támotatottságot élveznek. Józanul gondolkodva nem akarhatja senki, hogy tovább fajuljon a helyzet.

Kormányzati megoldást nem tudok elképzelni. Sajnos a képviseleti demokrácia jelenlegi állapotában kizárt, hogy ilyen módon szülessen megoldás. Ellentétes érdekek, összeférhetetlenség alakult ki. Csak a bíróság marad. 

Igazából senki nem tette fel ezeket a kérdéseket, de mégis fontosnak tartom legalább megpróbálni megválaszolni. Lehet, hogy kicsit öncélú szófosás lett ez a poszt, de elfér a többi között.

Várom a véleményeket.